Alkotói válság

Leszúrtak a hosszú szünetért, és hát jogos, átmeneti ihlet-hiányban szenvedtem, annyira, hogy tőlem teljesen szokatlan módon többynire kerültem a számítógépet az internettel együtt.

Az ideiglenes elhidegülés fő oka, a „nagycsalád” feeling befogadási kísérletein túl persze a ház tervezési fázisának elhúzódása volt, hiszen tényleg reméltük, hogy még ősszel bele tudunk fogni egyrészt a munkálatokba, másrészt a beszerzésekbe, hogy ne kelljen majdan a sürgős rendelkezésre állás oltárán feláldozni az alapos kiválasztást. Hármas számú gyermekünk is március végére, az építkezés főműsoridejére programozta magát, és hát eddigi tapasztalatok szerint az első 1-2 hónap nem a végtelen szabadidő és energiák ideje, így szerettem volna a források kiválasztását és a rendeléseket még nyugalmi állapotban letudni.  

Időközben így inkább ráerősítettem az egészséges életmódra és az indiánokat és vénasszonyokat is éltetendő, praktikus szempontok miatt a Normafáról a Gellért-hegy lankáira helyeztem át a reggeli futás színhelyét.  Na jó, az eltérő terepviszonyok és születendő lányunk fokozatos térnyerése miatt itt már a futás gyakran szelídül gyaloglássá, így viszont passziómmá vált fentről ráfeledkezni a reggeli párába burkolózott dugó látványára, ami az intenzív testmozgással együtt kétségtelenül lélekemelő időtöltésnek bizonyul.  

Türelmetlenségem csillapításának másik terepévé a kulináris gyakorlatok váltak, azon belül gyermekkorunk többnyire elhanyagolt tradicionális fogásainak előállításával örvendeztettem a családot.  De beismerem, hogy a berendezési tárgyak helyett is a módosuló paraméterekre adoptált ruhatár beszerzése nyert nagyobb teret az elmúlt hetekben.

Persze elhatároztuk, hogy jó értelemben vett művészi allűrökkel megáldott Építészt a lehetőségekhez mérten nem zaklatjuk, hiszen azért kényszer helyzetben nem vagyunk, alkosson csak saját vérmérséklete szerint, inkább jót mint gyorsan. Azért így a hónap vége felé egy-egy emailt és telefont kezdeményeztem, így aztán tegnap estére tanulmánytervekhez jutottunk, melyeket a megfelelő feldolgozttságot követően nyilvánosítok. 

Mennyi "vas" lehet még elegáns?

Ahogy elbogarásztam az ipari / loft berendezések világában, sok darab nagyon megtetszett mindkettőnknek. A teljesen eklektikus koncepcióba persze bele is illene, de mégsem mertem nagy erőkkel belevágni a vásárlásba, mert egyelőre féltem attól, hogy fog és milyen mennyiségben ízlésesen illeszkedni az addig a fejemben lévő kastély-minimál-keleti-rusztikus-glamúros katymaszba.

Ahogy körülnéztem, kicsit megnyugodtam, egy-két bútorral nyugodtan eshetünk szerelembe, mert egyrészt szinte minden helyiségben megtalálja a helyét, másrészt úgy tűnik teljes harmóniában megfér a többi kedvenccel is. 

Íme néhány példa: 

Konyhában és étkezőben minden stílusban és mennyiségben:

A nappaliban is rendben

A fürdőben már nem is kérdés miből lesz a zuhanyfal

A 'home office'-nak kimondottan jól áll

A praktikus komód minden helyiségben kötelező

És még a hálószoba is szereti

Légköri zavarok

Építész estére várt érkezése előtt sikerült kellőképp összekülönbözni. 

Az úgy kezdődött, hogy némi önvizsgálatot gyakorolva konsatáltam, hogy amikor a költözésről beszélek, azt inkább lemondóan, mintsem végtelen lelkesedéssel teszem. Rég elhanyagolt kulturális programokat kezdtem szervezni, a környező élelmiszer láncok és a sarki kisbolt helyett rendszeres látogatója lettem a vásárcsarnoknak, sóhajtozva gyönyörködtem a város nem minden nap konstatált szépségében a Gellért-hegy keleti lejtőiről. Adtam magamnak még egy hetet az intenzív elmélkedésre, majd arra jutottam, nekem bizony nincs boldogság Budapest nélkül, nem költözök. 

Nos ezt sikerült gyanútlanul hazaérkező férjem elé tárni, ami érthetően némi feszültséget váltott ki. Sietve emlékeztettem, hogy a házat eleve is nyaralónak vettük és vázoltam meggyőződésemet, minek értelmében a komplett nyarakat, a hosszított hétvégék többségét, téli, tavaszi szüneteket biztosan ott töltjük még jó darabig, legalább amíg a születendő utód is repülés-kompatibilis nem lesz. Minthogy ez összességében az évnek közel fele, nem biztos, hogy emiatt teljesen vissza kell fogni a terveket. Persze pár funkcióról és négyzetméterről így le tudunk mondani, például az amúgy is vitatott garázs így nem kötelező, a gardrób sem kell, hogy külön helyiség legyen, a gyerekeknek nem szükségesek bálteremnyi szobák. És néhány helyiséget sem tragédia, ha nem azonnal rendezünk be. 

Nem győztem meg.

Estére valamelyest közeledtek az álláspontok és szerencsére Építészt sem sokkoltuk nagyon, mert számára is maradtak még bizonytalanságok. A két alsó szint méretének összehangolását és a helyiségek kiosztását sikerült összehoznunk és véglegesíteni. A szülő-szekció így most a nappali-étkező-konyha szintjére kerül, a gyerekbirodalom a kert szintjére, azzal a kitélellel, hogy az egyik gyerekszobát ideiglenesen hálónak használjuk, amíg a csemeték igényt tartanak éjszakai közreműködésünkre. A háló addig a nappali szintjén gyerekjátszóként üzemelhet, vagy prolongálható a belső kivitelezése, a vendég-dolgozóval együtt.

Így, bár reméltem hogy lesz, egyelőre mégsincs prezentálható terv, de az elbizonytalanodás szellemében átbeszélt változtatások miatt nem nagy baj, hogy Építész  nem kész tervekkel érkezett.

A külsőre vonatkozóan készült néhány skiccelt irányvonal, és bár nekem eredetileg letisztultabb idomok voltak a fejemben, második nekifutásra tulajdonképpen tetszenek a rajzok. Most mindenestre úgyis megint csak várunk a következő fejleményekre, a még idén elkezdhető munkálatok reményét viszont azt hiszem kezdjük feladni...