Gyerekmunkások

Az elmúlt időszakban néha nehéz volt a gyerekeket lefoglalni, pontosabban távoltartani néhány helyszíntől vagy eseménytől, főleg hogy szép csendesen elmúlt a strandidő. Pedig próbálkoztunk, például a gyenesdiási kalandparkkal, ami szuper szórakozásnak bizonyult még az ezúttal mászásban passzív minekünk is, mindenkinek ajánlom.

Működött a csapatépítő effekt és ezután már itthon is felbátorodtak.

Közben pedig alakultak a burkolatok. Az "elipszis" és a járda kavicságyat kapott..

..aztán elkészült a térkburkolat. Az ember akármennyit tervez előre, mindig akad valami amiről mégis hirtelen és kompromisszumokkal kell dönteni. A természetesség jegyében eredetileg tervezett bazalt kockák kapcsán sajnos kiderült, hogy ami Budapesten minden sarkon fellelhető, az a Dunántúlon nem létezik: a bontott macskakő intézménye. Az új pedig drága és épp a patinája hiányzik. Mindent átgondolva, mégis maradt a térkő, és ahhoz, hogy ne a kerti járdára költsük el a büdzsének egy jó hányadát, szűkre szabtuk a keretet. Mivel volt már bontott téglánk, és a terasz drágább antikolt szürke térköve, attól tartottunk legjobban, hogy egy harmadik anyag, szín, forma nagyon (bocsánat)  idiótán fog kinézni. Ezért minél semlegesebb felületet kerestem, vagy olyat, ami legalább az egyikre hasonlít, így lyukadtam ki a téglakőnél, ezen belül a Leier Patio térkövére találtam agyagbarna színben, ami az eddigiek közül még a lehető legtermészetesebb, árban nagyon kedvező és mázli, hogy ráadásul még készleten is volt az egyik helyi forgalmazónak. A járda kanyargóssága miatt a kivitelező mindenképpen halszálka mintát javasolt, amitől megint csak megijedtünk kicsit, de végül szerintem jó lett, mert beleolvad a környezetébe. A délutáni séta során ma mohát gyűjtöttem az "antikoláshoz".

Akadt gyereksegítség is a térburkolat fektetéshez. 

A császárfa alatti elipszis alakú "terasz" szerepelt a tervekben, de épp a burkolatárak miatt kis híján megdőlt. Aztán feláldozva egy fűzkunyhót mégis létrejött, főleg mert én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy az milyen szuper placc lesz a gyerekeknek, vagy akár egy vasárnap reggeli családi piknikhez a formálisabb felső terasszal szemben.

Ez be is igazolódott, mert amint kicsit is járható lett a felülete, a gyerekek egyre több tevékenységet kezdtek áthelyezni ide. 

Azért csapatépítés ide vagy oda, a közösségi közlekedés okoz néha feszültségeket.
Biztos nem tőlem látták, hogy a forgalomban nem megfelelően részt vevőket
tettlegesen (is) számon kell kérni! 

A kőművesek és a kertépítők többnyire derűs szimbiózisban üzemeltek, azért néha egymás lába alatt voltak....

Készül a veteményeshez vezető lépcső

A nap végén a fiúgyermek segédmunkásnak jelentkezett és másnap már az őszre
vásárolt új bakancsban igyekezett új hőseire hajazni

...ebben szerepet játszott a bobcatvezetési opció is...

Az elipszis burkolata újabb kihívás elé állított. Ide mindvégig akácrönk tipegőt terveztünk, pár hete a kertépítő is hozott mintákat. Én találtam már idő előtt megfelelő forrást a környéken, amit meglepő módon a kivitelező nem ismert. Abban maradtunk, hogy összevetjük a minőséget és az árat, hogy az alapján dönthessünk. Én Veszprémben találtam forgalmazót, ahol többféle méretben és minőségben tartják a terméket, a viszonylag frissen fűrészelt vegyes méretű változat nagyon kedvező áron kapható (ha valaki ilyesmiben gondolkodna érdemes figyelni, hogy egész kicsi 5-6 cm átmérőjű darabok ne legyenek benne és kéreg se legyen rajta). A kivitelező ezzel szemben egy osztályozott, érettebb fából, tökéletesen egyforma átmérőjű rönkökből készült, fózolt élű verziót talált, de több, mint 3-szoros áron. Számomra a választás nem volt kétséges, legfőbb érvük, hogy egész más hatást kelt majd valahogy nem győzött meg. Szóval jött a természetesebb, de kaotikusabb hatást keltő nem osztályozott, nem öregített, nem fózolt, de értelmes árú, vegyes méret 12-22 cm átmérővel, kéreg nélkül, osztályozott kaviccsal kitöltve (játszótéri nosztalgia).

Gyereksegítségben itt sem volt hiány, sőt végül a kavics betöltését kizárólag családilag végeztük,
ami túlórázás árán is a burkolat lerakásának befejezésére ösztönözte a kertépítőket.
Azért kaptak érte szilváslepényt is.

És íme a végeredmény: "B" terasz akácrönk burkolattal, kerti úttal, téglafallal. Egyelőre sokféle is meg nem is, mi nagyon szeretjük, és még jobban hogy a saját kezünk munkája is benne van...

Sajnos mire észbe kaptam levágták a császárfa legalsó, a terasz fölé több helyen romantikusan "belógó" legnagyobb levelű ágait, mondván "nem lehet tőle közlekedni".  Néha tényleg sorscsapás, ha az emberek jót akarnak! 

A 'gyerekvasút' bácsi azóta is minden reggel csóválja a fejét, "pedig biztos volt benne, hogy kisvasút lesz..."