Kisvasút

"Milyen jópofa, kisvasút lesz a gyerekeknek?" - ezt kérdezte egy erre járó úr ma reggel a kerti járdának elhelyezett vas szegélyek láttán. A gondolatot meglovagolva jól szórakoztunk reggeli közben, az első olyan napon az elmúlt két hétben, amikor senki nem dolgozik a telken. 

A kisvasút és az eladó szomszéd épület

Mert végre gőzerőre kapcsolt a kivitelezés, és annak érdekében, hogy iskolakezdés előtt végére érjünk a kertépítésnek, átlagosan 10-12 ember dolgozik a telken.

A kőművesbrigád tekintetében végül jól sült el a dolog, a zalakarosi kis csapat remekül dolgozik, bár kétségtelenül még lelkesebbek és hatékonyabbak, ha a megbízó is a közelben van, utóbbi nem egyszer még lapátot is ragadott. "Jé, apa dolgozik." - mondta erre egyik gyermekünk, arról a családfőről, aki 14-16 órákat "nemdolgozott" a nyáron naponta, hogy szerdánként a családhoz csatlakozhasson. 

A veteményes volt a kertépítés mumusa. A kertterven nem látszott, hogy az egyébként nem túl bonyolult szerkezet mennyi galibát és költséget generál majd. Annak érdekében, hogy a veteményes egy terepbe süllyesztett objektum lehessen, a kertépítő a négy emelt ágyást egy épített kazettába tervezte. A gond csak az volt, hogy az első számú kőműves próbálkozó anno nem értette, hogy az akkori terepszint fölötti részek jócskán a föld alatt lesznek majdan, így a végül max. 40 cm magasságban kiemelkedő tereptárgyak összességében vagy 1,5 m mély betonalapot kaptak teljesen feleslegesen. Ráadásul a félbehagyott építés miatt a végén majd csak szép bontott téglafelületet láttató építménynek a nem túl lélekemelő betonszerkezetét nézegettük sokáig, ami komoly stresszel járt. Az egyetlen sara eddig a kertépítőnek, hogy ezeket a dolgokat nem voltak képesek normálisan kitűzni, vagy legalább az építés műszaki vezetését ellátni. És utólag a költségek szempontjából is számos megfelelőbb megoldás merült fel. 

Közben azért a kertépítők is nekiláttak, a bobcat napi 8 órában biztosítja az alapzajt és így kezdenek kirajzolódni a végleges terepviszonyok, valamint eltűnt a hulladék, törmelék és egyéb felesleges tételek a területről. Megépült a járda és a császárfa alatti rönktipegő szegélye a már említett laposvas szerkezettel. És átbeszéltük az ültetési tervet, ami nagyon izgalmasnak igérkezik, bár biztos csak tavasszal lesz hatásosabb, nem rögtön ültetés után.  Mivel az ültetés jó esetben még épp befejeződik a fővárosba való visszatérés előtt, úgy döntöttünk a költségeket vetett gyeppel optimalizáljuk a gyepszőnyeg helyett, távollétünkben úgyis ráér majd nőni. 

Jelentős összeget sikerült megtakarítani a bontott építőanyag kereskedőnél fellelt kerítéselemekkel is, így festés után egy teljesen atombiztos szerkezetünk lesz majd a nagyon kedvező beszerzési árért.

Az egyik hozott áldozat a terasz téglafalának meghosszabbítása volt. A háborítatlan jószomszédi viszony érdekében úgy tűnt ezt nem lehet megúszni, főként mivel eladó a szomszéd épület és ki tudja leendő tulajdonos milyen bővítési gondolatokkal áll elő. Mivel ez épp a szakemberhiány közepette merült fel, erre a munkára az eredeti falat is készítő generálkivitelezőt hívtuk vissza, akik a 7 m hosszú és 4 m magas falat meg is építették pikk-pakk három nap alatt, na és persze ugyanolyan szépen, mint eredetileg.

Szóval így haladunk és mivel a nyár egyik pozitív folyományaként szolíd számítógépundorra tettem szert, és elég nagy hajrában is vagyunk, elképzelhető, hogy csak fotóriportokkal jelentkezem majd a következő hetekben ami még a nyárból visszavan.