Pénteken három ingatlanportálon közzétettem a gondosan összeállított hirdetést, vasárnap megnézték, hétfőn megvették a lakásunkat. Így kell kérem ingatlant eladni! Na jó, többször elbizonytalanodtunk, hogy túl jó áron adtuk, hogy nem kellene-e a nagy érdeklődésre való tekintettel versenyeztetni a delikvenseket. De ha valamitől ódzkodtunk, az a lakás több hónapon át való hirdetése, megtekintők hordáitól kísérve, majd ingatlanos kényszerű megbízása, az ár csökkentése, stb...
Persze jelenleg kellően sokkolt állapotban is vagyunk, a megállapodás szerint júniusig még bent lakhatunk, mely egyben ultimátumot is jelent - indul a lakáskeresés, és persze felújítás, mert olyan lakás nem született még, ami pont megfelelne nekünk. A három gyerek három gyerekszobáért kiált, ami most, hogy erősen kamaszodásnak indultak a nagyobbak, a saját lelki békénket is szolgálja.
Minthogy a célterületeinken nagyjából kihalásos alapon szabadulnak fel az ingatlanok, főleg az áhított méretben, már meg is rendeltem a saját kis szórólapunkat, mellyel igenis bejárjuk azt a kb 10 utcát... Így néz ki:
És a "Tribute to..." így nézett ki szeretett lakásunk...:
Elárulom, következő lakásunk biztosan klasszikusabb lesz. Bár a férjem felvetette az újépítésű kérdéskörét praktikus okokból, nagyon csúnyán nézhettem rá, mert tőle szokatlan módon nem érvelt hosszan az igaza mellett. Szóval villalakás kerestetik, és már nagyon várom hogy immár több ügyfélét követően végre ismét a sajátunkat tervezhessem !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése