Az esőkert a kert legmélyebb pontján kialakított meder, ami kevésbé puccos néven nevezhető akár szikkasztónak is, vagy - a kertépítő által találóan átkeresztelve - vádinak, ahova eleterelhetjük az elszivárogni egyébként nem tudó csapadékvizet. Tulajdonképp egy kisebb tómeder, amely ökológiailag megtelve és szárazon is életképes. A természetben is megtalálható jelenség a kialakításon túl nem épít mesterséges folyamatokra, ezért hosszabb távon is hihetően életképes és nagyon kevés gondozást igényel.
Nem is gondolnánk milyen sok növény szereti ezt a környezetet |
A közelmúltban szerencsétlenül előkerült újabb rétegvíz csak megerősítette a vádink létjogosultságát, így az újragondolt drainezést és az esővíz kivezetését már úgy alkíttattuk ki, hogy a kert aljában egyébként is állandóan nedvesebb területhez még ők is közvetlenül hozzájáruljanak.
Aki nem a föld alatt vezeti oda, művi patakmederben is terelgetheti az esővízet az esőkertbe. |
Az esőkertet akár láthatatlanná is tehetjük, ha beültetjük nedves talajt kedvelő növényekkel, ezek felszívják, illetve gyökérzetükkel megszűrik az esővízünket. De kő-, kavicsmederrel kialakítható egy tóra hajazó képződmény is, amely körül így is-úgy is burjánzó élővilág alakul ki: a hálás növényeken túl pedig pillangók, gyíkok, békák, rovarok fogják élvezni a vízparti burjánzást. Állítólag a szúnyogok viszont nem jobban mint egyébként, mivel a gyors beszívódás okán nem keletkezik vízfelüket, bár sajnos írtás hiányában így is jelen vannak. A víz pedig nélküle megállna, legfeljebb nem ott és nem úgy, ahol mi akarjuk.
Ovisok is elkezdhetik.... |
_______________________
A mi veteményesünk leginkább erre hasonlít majd, de körbevesszük egy fallal és a környező terepszint alá süllyesztjük |
Az egyik legszebb példát a keszthelyi rendház mellett találtuk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése