A bociház

Így nevezték el a gyerekek a szigetelés felrakásának fázisában leledző épületet. A foltok okán elhumorizált kinézet azonban nagyon is látni engedteti házunk végső körvonalait. A belső terek alakulásával, a villanyszerelési munkák megkezdésével talán lassan elhisszük, hogy előbb-utóbb birtokba vehetjük a csodálatosnak ígérkező épületet. 

Az elmúlt hetek természetesen lázas tervezéssel teltek. Számolatlan idegörlő órát töltöttem el például a csaptelepek és szaniterek kiválasztásával, hogy az esztétikum és megfelelő stílus mellett ésszerű árakon szerezzük be a házbavalókat. Az első rémület akkor ért, amikor a gyerekfürdőbe szánt egymedencés duplamosdóról kiderült, hogy ezek ára valamiért nem duplája, hanem sokszorosa a normál mosdóknak. Mivel nem szoktam könnyen feladni, tovább kutattam, és az öntött márvány szanitereket forgalmazó Marmite-nál az előzőeknél amúgy is jóval kedvezőbb áru darabot ráadásul akciós áron találtam, így az ijedtséget előidéző áraknak úgy az ötödéért sikerült hozzájutnom. Ez volt az egyik nagy beszerzési sikerélményem. A többi tétel esetében is valóságos kis piacelemzések következtek,  a hatalmas kínálatban nehéz nem elveszni. A kompromisszumok jegyében elvetésre kerültek a manzárdba elképzelt arany színű szerelvények, de az egyébként nagyon hangulatos falba süllyesztett mosdó csaptelepeket is az árat alattomosan megduplázó fal mögötti tartozék miatt vetettem el.  

A  nappali szint wc-jébe a fekete palaburkolathoz feketére szinterezendő antik falikutat vásároltam.

Marmite Nicole 1200 mm matt mosdó

Ramon Soler Gaudi csaptelep

Ilyesmi mosdópult készül a fentiekhez

Kicsi falikút az Ódon-fon Kft-től 

A burkolatok terén majdnem végleges volt a lista, de a manzárd zuhanyzóba kinézett kőmozaiktól féltem, hogy a lyukacsos szerkezetű travertin impregnálással sem állja majd a sarat, és a padló burkolata is függőben volt. Szemeztünk egy zöld palával, de a forgalmazó maga ajánlott másik kőkereskedőt, mert a szállítás annyira megdrágította volna a kis alapterületre szánt anyagot. 

Az ajánlott kőkereskedésben aztán rendre bele is szerettem a kevés rózsaszínnel is átszőtt fehér márvány kockákba és -téglákba, ráadásul a bejárati szint fekete palája helyett ugyanitt találtam egy fekete indiai mészkövet, amely a bazaltnál is keményebb anyagot takar, így kevésbé sérülékeny a felülete, ráadásul a korábban talált palánál kedvezőbb az ára. 

Az építésvezetővel közösen jártunk a tömörfa padló gyártójánál, ahol a technikai paraméterek tisztázása mellett megerősítést nyert a nappali-étkező-konyhába választott felület. Ugyan a padlófűtéssel nem tűnt kompatibilisnek a szélesebb, 18-20 cm-es lap, fejet hajtottam a 16 centis pallóknak. Nagyon büszke voltam gyermekeim apjára, aki bár a részletekkel korábban csak mértékkel foglalkozott, az elénktárt 50-60 felületből szokásos határozottságával odasétált és egyből rámutatott az általam is választott változatra. 

Kiválasztottam a szizál padlószőnyeget, amelyről úgy döntöttünk, hogy a kertkapcsolat ellenére a gyerekek szintjére tervezett laminált padlót is váltsa ki, annyival szebb, hangulatosabb és természetesebb. Persze a forgalmazónál többször is megfordultam és kipakoltattam a fél kollekciót az udvarra a sötét raktárból, mire hozzáigazítottam az árnyalatot mindhárom szint tervezett matériáihoz. 

Aktualitását megelőzve a berendezéssel sem tudtam nem foglalkozni, így komoly energiákat emészt fel egy-egy megfelelő darab levadászása. Mióta elkötelezett rajongója lettem a vatera/apróhirdetések - vidéki lomipiacok - kreatív antikosok intézményeinek, nehezen tudom elképzelni, hogy egy-egy bútorra öt számjegyen felül fizessek, sőt sportot űzök abból is, hogy bizonyos darabok szigorúan négy számjegybe férjenek bele, hiszen a szállítás, szükséges felújítás, átalakítás a mégoly filléres beszerzési árat úgyis megtöbbszörözheti. Így viszont garantáltan egyedi darabok keletkeznek, és mindhez személyes élmény kapcsolódik. 

A manzárd hálószobájába van már egy ágyunk, és a hozzá választott aranysárga szövet. Keresem még az éjjeliszekrényeket, és a keskeny konzol-fésülködő-dolgozóasztalt a karakteres székkel - talán ide veszek egy Ghost széket végre. 

A nappali-étkező a legnehezebb dió. DE! Rátaláltam az oszlopokra! Bár miután kiörvendeztem magam hogy a csodás, bontott, eredetileg sváb tornác-tartó oszlopok hossza eléri a belmagasság 280 cm-ét, a házban tudatosult bennem, hogy épp ott egy áthidaló gerenda áll keresztben, így tulajdonképp csak 210 cm-t kell felhasználnom belőlük. A férjem ekkor le akarta fújni a beruházást, mondván, hogy eredeti állapotukban szépek és csak eltorzítanánk az arányaikat, de a kivitelező cég feje megynugtatta, az arányok jók maradnak némi kozmetikázást követően. 

A fehér deszka konyhabútornak szeretném nekitolni a multifunkciósnak szánt gigantikusra tervezett egyedi étkezőasztalt, amely az antik kereskedésben fellelt gyönyörű kékeszöld színben pompázó öntöttvas lábakat kapja. Hozzá még tavaly találtam a kárpitos-nádtámlás székeket. 

Zita - aki változatlanul ihletet adó gondolatokkal mentorálja a projektet ha jajveszékelek - találta a szuper kék-drapp bútorszövetet a kedvenc textil-outletben a leendő modernebb hangvételű kanapénak, bár maga az alany még nincs meg, kihagyhatatlan vétel volt. 

Miután felújíttattam a lányoknak vásárolt parasztágyakat, rájöttem, hogy még egy beavatkozás szükséges: fehérre kell festeni őket. Van egy félig felújított szép láda (melynek új lábai jó eséllyel valami élénk színt kapnak majd) és két fotel is ide, amelyekre a kárpitos most teszi fel az esetleg függönyként is megjelenő lenes-virágos szövetet. Az antiklerakatban kicsit drágán, de tűréshatáron belül egy szép sarokvitrint is találtam nekik. Bár vettem ide két nagyon szép formájú szekrényt, még a felújításuk előtt rájöttem, hogy nem zárnám el a fényt, magas szekrény helyett inkább több komódot keresek majd ide. Így van két eladó szekrényem. 

A fiúszoba modernebb vonulatot vett. Mivel kicsit sötétebb a többinél, hófehérek maradnak a falak, csak a beépített szekrény kap tapétaajtót, illetve a folytatólagos falszakasszal együtt egészfalas felnagyított fekete-fehér régi fociplakát kerül ide. Ennek érdekében Puskás és Albert Flórián antikvár könyveket vásároltam, de a gyerekem is az ötödik fotóra mutat rá, hogy ez a tutira méltó a nagyításra, így ez még alakul. Engedtem a Fradi-szívnek, így a gombtalanított Ikea ágy zöldre fényezésére már megtaláltuk a lelkes szakembert. Még feldobom majd valamivel a kord retro fotelt, és egy régi-új polcos szekrény is a trófeák között van. Parasztasztalból lesz majd íróasztal kevés átalakítással - fekete-fehér csíkos láb talán, az eltérő stílust kompenzálandó.  

Az egyszerűbb de érdekes régi lámpákat is gyűjtögetem, a helyük körülbelül tervezett, de azért van ami majd menet közben alakul ki, és mennyi kell még, atyaég!