Könyvtár a magasban, avagy menő vagy ciki a galériaágy

Mivel sajnos nincs időm írni - de ígérem be fogom pótolni - egy gyors fotókollekció.

Az olvasás-függő fiúgyermek legkisebb alapterületű szobájába első gondolatom volt egy menő galéria-könyvtár, ehhez rögtön megjelent egy tuti acélszerkezet a fejemben. Ő ellenben galériaágyra vágyott volna. Apuka csak a feltételezhető bekerülést firtatta az acélszerkezet kapcsán, illetve első összeköltözős belvárosi lakáskereséseinkkor úgy látszik mély nyomott hagytak benne a gyakran látott kényszerű és ingerszegény megoldások, mert magáért a koncepcióért sem rajongott egyáltalán. Aztán abban maradtunk, hogy hosszú távon a 'nagytini', majd egyetemista (na az mondjuk azért még odébb van) sem biztos hogy akar majd a magasba mászni, egyelőre átviszünk magunkkal egy meglévő faszerkezetűt és majd meglátjuk idővel.

Addig pedig íme az inspirációs gyűjtemény.

Ajtók helyett... ööö.., ajtók mondjuk? Ja, és itt egy gyerekszoba!

Néhány ajtót megszüntetünk a lakásban, legalábbis funkciójukban. De már az első ismerkedő vizitnél nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy milyen jól néznek ki a 35-45 cm vastag falakban az ajtónyílások belső borításai és a tokok.

Így például:

 

Fenti ajtó a leendő konyha felől nyílna a hálóba ha hagynánk, de a túloldalról eltűnő nyílás elülső adottságait megtartjuk. Lesz belőle iszonyú menő nyitott polcozott beugró - bárszekrény, vagy üveges vitrin a konyhában. Sőt, nagyon úgy tűnik: kap társakat is maga mellé.

Valahogy így:

 

Egy másik ajtót a nappali és az egyik gyerekszoba között szeretnék felszámolni. Viszont a nappaliba érkező fényeket és a térérzetet most eléggé felturbózza az általában nyitva tartott nyílászáró, a leendő gyerekszoba felől pedig szintén meggyőző mélységgel bír.

Egy hangszigetelő réteg beiktatásával tervezem az ajtót fixálni, üvegkazettái tükröt kapnának mindkét oldalon, így a nappali felé megmaradna a fényturbó hatás, a gyerekszoba felől pedig polcos beugróvá válna szintén.

 

Az ominózus gyerekszoba leendő lakója azzal nyerte el az első elkészült csemete-lak tervet, hogy neki voltak a leghatározottabb elképzelései saját igényeiről. Amúgy a gyerekek között valahogy  első pillanattól magától értetődő volt hogy melyik szoba kié lesz, ez is a sors keze, eleve szokatlan, hogy nem mennek ölre valamin amin meg kell osztozni. Én is szeretem mindegyik helyiséget, de a legmákosabb szerintem a középső leánygyerek, aki a verandából már az idők folyamán télikertté, majd szobává alakított ugyan északi, de mégis napfürdős hatású helyiségben lakozik majd.

Lányszoba 1.: a megfogalmazott igények: rózsaszín falak, dzsungel-tapéta, függőszék + szőrös szőnyeg.

Inspirációk:

Fáradt rózsaszín: 

 

 

Az én választásom hozzá: 

a'fáradt rózsaszín zölddel' ezer árnyalata 

 

 

Dzsungeles tapéták:

Miki Rose natural world coll.

Merian Palm by Timorous Beasties

Hermès' Équateur by Dedar

Hermès' Jardin d'osier by Dedar

Designers Guild Soft jardin exo'chic

Függőszék: pipa, a felújításával kapcsolatban van egy-két izgi ötletem. 

Olyat próbáltam létrehozni, ami a serdülni készülő gyermeknek 5-6 év múlva sem lesz gyermeteg vagy ciki (ha éppen nem akarnánk adott pillanatban ismét felújítani).

A tapéta helyett vagány divatillusztrációkra leltem, a táskákkal rohangáló dzsungelállatok szerintem még 14-16 évesen is okés tematika lesz, vagyis történetesen még én is elfogadnám!

Tudom, hogy azzal fenyegettem, hogy minden mással igen, de a látványtervekkel nem leszek maximalista, de teljesen kiment a fejemből, hogy még le sem töltöttem a tervező software idei frissítését, ami épp az új renderelő funkciót hypeolta. Szóval a textilekkel még csak játszadozva próbálgattam az új fotó realisztikus működést, hát íme gyerekszoba #1 a megszűnő ajtóból kialakított polcos beugróval és a többi igények kielégítésével kiegészülve. A zöld mennyezet is nagyon vagány lesz. 

Before: 

After: 

Most már a többi gyereklakot is szárnyaim alá veszem, de a konyhával kapcsolatban próbálok pár részlettel kapcsolatban dűlőre jutni. És a jövő héten végre birtokba kerülünk és elkezdődik a pár kisebb bontás-feltárás, nagyon izgi!

Kutakodok: kis 'épületsztori'

Csak egy gyors bejegyzés, mert épp nagy munkákban vagyok.

Statikai kérdések miatt is volt jelentősége az eredeti szerkezetek megismerésének, de főként nagyon kíváncsi voltam: hogy nézett ki az épület mielőtt a háborúban szétbombázták, majd vissza-, rá-, és hozzáépítettek; tetőteret alakítottak ki és szigeteléssel turbózták a homlokzatokat. Így kitérőt tettem a levéltárba és szerencsére ráleltem az 1903-as dokumentáció nagy részére.

Helyettes államtitkár (és neje) építtette a 'szerény' családi házat a boldog békeidőben. A belbudai "hegy" tövét még nem árnyékolták magasabb bérházak, a nem túl nagy népsűrűségről már a korabeli fotók is árulkodnak. Ha ez nem lenne elég, utal erre az is, hogy az épület anno főhomlokzatként aposztrofált képe ma sokkal kevésbé meghatározó - bár koránt sincs szerencsére közvetlen közelről közrezárva (ez szép volt nyelvtörőnek is), feltételezhető, hogy az építéskor jelentőségteljesebben emelkedett a környék fölé.

Ne próbálkozzon senki, ez alapján nem fogja megtalálni az épületet, őszinte leszek: én sem feltétlenül erre számítottam.

A jelenlegi külseje alapján legfeljebb szecessziósnak gondolt épület eredeti rajzain hamar tetten érhető a XIX. századi romantikus, historizáló - esetünkben leginkább neogótikus - stílus. De még mindig nem jöttem rá honnan olyan rettenetesen ismerősek ezek a konkrét épületdíszek - hacsak nem a déja vu esete forog fenn. Az építész személyére nem utalt semmi a levéltári dokumentációban.

Amikor szóba kerültek a nyílászárók - és hogy bármi áron ragaszkodom hozzájuk - fel voltam háborodva a kérdésen : 'azért vagy úgy oda, mert le vannak kerekítve az ablakok sarkai?' (még most is fel vagyok: igen, azért!), már akkor az alábbi képet dörgöltem emailben a kérdést feltevő orra alá: subject: Eiffel azért csak nem volt hülye! 

Gustave Eiffel tervezte télikert (orangerie) a korabeli
nagy párizsi vasútállomások vas vázzerkezetével. 

Már megint ez a Gustave! Ahogy a korabeli budapesti épületek között böngésztem, további párhuzamokra leltem.

A budavári Pénzügyminisztérium épülete:

Épült: 1902-1904 (!). Tervező: Fellner Sándor. Az építkezés nagy érdeklődést - és botrányt - kavart. Fellner hazai tanulmányait követően Párizsban az École des Beaux-Arts-ban képezte tovább magát, ottani meghatározó gyakorlati évek után 1879-től élt Budapesten, láss csodát - főleg neogótikus stílusban tervezett. A Pénzügyminisztérium építkezése azért kavart nagy visszhangot, mert alig pár évvel Budapest első vasbeton szerkezetű műtárgyait (pl a városligeti híd) követően az első ilyen vázú épületek egyike volt, de mindenképpen a legelső olyan, ahol historizáló stílussal kombinálták a forradalmi vasalt betont. Botrányt pedig azért, mert Fellner pályázat nélkül nyerte el a tervezést.

Én korunk edzett gyermekeként jobban megrökönyödtem az építkezésen bevetett női segédmunkásokon, bár gondolom ez meg akkor volt normális.

 Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.

Házunk (vagyis a lakásunkat is magába foglaló épület) metszetein viszont szemet szúrt az akkor még egyébként nemigen elterjedt vasbeton poroszsüveg födém is, szóval részemről - bár egyszer majd ha sok időm lesz még kutakodom a levéltári építési engedélyek között is - egyelőre letettem a voksomat Fellner, mint erősen potenciális tervező mellett.

A két főbb szint pontos funkciója sem teljesen egyértelmű. Én arra tippelnék, hogy a magasföldszint inkább vendéglátás / iroda-, az első emelet pedig lakásfunkciót látott el. Mindenesetre a szuteréntől (pardon: souterrain) a második emeleti tetőtérig a tágas szobák mellett minden szinten volt konyha hozzá kapcsolódó cselédszobával, fürdők - az előterükben tágas öltözővel, a szuterén- és tetőterekben pedig télikert, mosókonyha és rengeteg további cselédfunkció és tároló. A belső falakat kisebb mértékben 1935-ig is többször mozgatták, bővítették az épületet teraszokkal, verandákkal.

Sokat adnék a korabeli épületbelső és életmód megismeréséért.  De elnézve a környék állapotát a háborút követően, még az is csoda hogy ennyi megmaradt, nemhogy fotók és egyéb emlékek.  A háború után természetesen kevéssé váltak követhetővé és izgalmassá a fejlemények, a következő 50 év nem nagyon kedvezett semminek. Az eladónk négy bérlő családot vásárolt ki a rendszerváltás környékén csak a mostani lakásunk területéről. Azt mondja nem-igen tudta kibogozni ki hol lakott pontosabban a szerencsére (és meghökkentő módon) nem szétszabdalt lakásbelsőben.

Az utánajárás tényleg csak azért követendő példa, mert ha nem is rekonstruáljuk az eredeti ornamentikát, legalább egy-egy lakásfelújításnál ne járjanak úgy homlokzataink, mint az itteni példákban.

Azt mondtam gyors bejegyzés...?

Azért ha valakinek beugrik hogy hol láthattam még az ominózus épületdíszítést, sikítson! Hacsak nem álmomban történt, nagyon egyértelmű kell legyen.

Lifestyle fotók a Fortepan-ról 1903-ból: 

 

Források: Budapest Főváros Levéltára, Fortepan, Budapesti Városvédő Egyesület, kozterkep.hu, nobilitas.webnode.hu, oroksegfigyelo.blog.hu

Megküzdök a mumussal

A szép nagy terek vesztese a gyerekfürdő a lakásban. Valamit valamiért, de az adottságok így alakultak, komolyabb - és tulajdonképpen indokolatlan - átalakítás nélkül, de még így is egy jelenlegi mosdó-zuhany kisebb bővítésével sajna a gyermekpancsolásra csak 2,71 m2 jut.  A jó hír, hogy a mellékhelyiséget nem ide kell beszuszakolni. A rossz, hogy azon kívül hogy kicsi, még cső is. És nincs ablaka.

Nagyon boldoggá tesz, hogy a gyerekeim partnerek a tervezésben. Véleményeznek, bírálnak és a legfontosabb, hogy meglepő határozottsággal tolmácsolják az elképzeléseiket. A szobáikról majd később, de az ott is megmutatkozott három eltérő 'designszemlélet', valamint a tágabb élettér körvonalazódó stílusjegyeivel való összehangolás tovább bonyolította a kérdést.

Úgy döntöttem, hogy miközben összeáll a többi tér és már a források, konkrét beszerzendők után is kajtatok, bátran szembeszállok a legnagyobb kihívásnak ígérkező minifürdő szellemével.

Amíg még az egész nem realizálódott és csak álmodoztam, az első gondolataim fekete-zöld-fehér egzotikus-pálmafás hangulat körül forogtak, ilyesmi (nahát, Leo meg mit summog ott?) :

 

  

Miután fiúgyermekem érzékeltette: hozzá semmi shabby-vintage, inkább afféle techno-kubista vonulatban gondolkozna, minthogy közös területük, inkább lemondtam a pálmákról.

De én sem eresztem könnyen a koncomat, úgy határoztam, hogy az eredeti pálmás-trópusi vonalból megtartom a színeket vezérmotívumnak, de modern formavilágba öntöm őket. A minitérre előirányzott óvatoskodó lakberendezési szabályoknak némileg fittyet hányva inkább a figyelemelterelés: egy-egy látványos fal koncepciójában gondolkoztam. A már boncolgatott geometrikus gondolatok közül az összeforgatott háromszögek mintavilágával szemezek egyelőre és az ominózus art decos színkombináció kibővítésével, kaleidoszkópos szórásban. A  színeket még finomítom, egyelőre egy fellelt fotót használtam az egyszerűség kedvéért. Az élénk mázas kerámia mozaik (van háromszög formában is) és a fehér nyers felületű fal nekem még mindig sugall trópusokat és art decot-t is, legfeljebb modernebb kivitelben. A padlóburkolat szintén geometrikus, de egyszínű grafit a játék kedvéért.

A vitás pont már csak az elrendezés, hogy a két lehetőség közül hova rakjam a mosdót, egyelőre nagyjából mindenki másra szavaz a családban, azt hiszem megkérdezem a gépészeket is miután megkapirgáltuk a falakat, bár a nagyja még a válaszfalaknak is 35-45 cm, nem vicceltek a századelőn.

   

A látványképek fapadosak, de mivel csak magamat és a családot kell velük meggyőznöm, nem kecsegtetek senkit órákon át generálódó fotó realisztikusabb stylingolt csodák kreálásával. Bocsi, meg kell várni a kész-fotókat. A 'kisfürdő' megvilágításról is csak egy minta-fotó, a természetes fény indirekt bevilágítását valahogy így fogom imitálni:

A folytatásban: jó, jó, jön már a konyha; púder-Versailles; és Könyvtárgalériák, ....többek között.